Kétpaneles fájlkezelők – Ezt használom 1.

Mekkora hülyeség már az, hogy valaki 2022-ben egy cikket akar írni a Total Commanderről! Nem is beszélve az elődjeiről … no de Csipkerózsikát és Hófehérkét is újra meg újra fel kell éleszteni (most nem a csókra meg a koporsó földhöz vágására gondolok), mindig újra el kell mesélni az utókornak.

Ez itt az Ezt használom első része.

Rá kellett jönnöm, hogy azt operációs rendszereken kívül az első szoftver amit rendszeresen használtam (jó … maradjunk a PC-nél*), az a fájlkezelő … természetesen nem a Total Commander, hanem annak DOS-os elődje, nagyapja, ihletője, a Norton Commander volt.
*PC és a C64 előtt legtöbbször a Space Invaders kocsmákban/cukrászdákban/játéktermekben elérhető játékgép (Arcade) változatát használtam a 80-as évek elején.

No de minek is ez a fájlkezelő?

Szóval a DOS operációs rendszernél járunk. Most beszéljünk csak az MS DOS-ról (meggyalázva ezzel az elődök hagyatékát, emlékét) … ez egy szöveges (karakteres) felhasználói felületű operációs rendszer, tehát nincsenek ablakok, meg semmi grafikus cucc, és ami “grafikus” része mégis megjelenik később, az is pár színes karakterből összepakolt felület (a kiterjesztett ASCII kódok használatával).
No jó … zárójelen kívül is írok róla … valamelyik Windowson az indításba írjuk be, hogy cmd és Enter, vagy csak egyszerűen indítsunk el egy parancssort vagy Powershell is megfelel, aztán nyomjuk le a bal Alt-ot és a bekapcsolt numerikus billentyűzeten írjuk be hogy 200, majd engedjük fel az Alt-ot, majd megint Alt és most 188-at gépeljünk be, engedjük fel az Alt-ot és ez kell látnunk: ╚╝ … szóval nagyjából így lehetett “megrajzolni” egy kétpaneles fájlkezelőt is.

Csak egy gyors megjegyzés … mikor megjelentek a grafikus oprendszerek és hozzá az egér, még neves szakmai lapoknál is volt aki arról írt, hogy mekkora hülyeség az “egerészés”, és hogy szép és jó ez a számítógépes grafika, de még senkinek nem sikerült a gyakorlati értelmét megtalálni. Ma a Meta világok kapujában toporogva nehéz elképzelni ezt a szakmai hangulatot.

Nézzük hamar mit is könnyített meg az NC (Norton Commander) a nyolcvanas évek közepétől PC-inken!

Vegyünk egy olyan egyszerű helyzetet mikor van egy C:\ meghajtónk (merevlemez) és egy A:\ meghajtónk (floppy lemez) és mi a merevlemezről a floppy flopira szeretnénk egy egyszerű szöveges (.txt) fájlt másolni, hogy elvigyük … ahova akarjuk.
Bonyolítsuk még annyival, hogy a szoveg könyvtárban van a fájlunk. A fájl neve szoveg1.txt.

Ez esetben vagy belépünk előbb a szoveg könyvtárba és aztán adjuk ki a másolás parancsot, vagy a teljes útvonalat írjuk be.

Tehát vagy ez:
cd szoveg
copy szoveg1.txt a:   és Enter

vagy ez:
copy c:\szoveg\szoveg.txt a:   és Enter

Persze szigorúan betartani a fájlrendszer korlátjait, nincs nagybetű, szóköz, ékezet, más “különleges” karakter, és 8.3 fájlformátum vagyis 8 karakter a neve, 3 karakter a kiterjesztése.

Egyszerű? Talán … na most akkor csináld meg egy olyan könyvtárból ahol van 100 fájl, és ebből csak 46-ot akarsz átmásolni, de a célkönyvtárból előtte másik 100-ból meg mondjuk 26-ot törölni!
Egészen más fájlkezelési gondolkodást igényelt ez a világ … de persze ott volt a batch programozás mint könnyítési lehetőség (már akinek), vagy fájl elnevezési trükkökkel helyettesítő karakterekkel ügyesen lehetett kezelni egyes helyzeteket, persze lehetett a könyvtárstruktúrát is furfangosan megtervezni, aztán a fájl/könyvtár tömörítés is segített (persze szigorúan parancssorból, plusz parancsok, kapcsolók megtanulásával) de könnyen belátható hogy irgalmatlan korlátjai voltak ennek a fájlkezelésnek.

Itt jött a képbe az NC, a drága Norton Commander!

Most is elérzékenyülök mikor rágondolok. Mikor az első másolást NC-vel oldottam meg, a biztonság kedvéért leellenőriztem a szokásos DOS paranccsal is (dir), hogy ott van e a fájl ahová küldtem a jó kis Commanderrel.

Ez a FAR Manager, egy később megjelent fájlkezelő Windowsra, de teljesen úgy néz ki, mint a Norton Commander …FAR Manager fájlkezelő… no persze a fölső Windowsos címsort (vagy mit) leszámítva.

A Norton Commanderben billentyűzettel volt minden elérhető, ezeket a billentyűzet és billentyűzet-kombináció kiosztásokat gyakorlatilag változtatás nélkül átvette minden (valamirevaló) kétpaneles fájlkezelő. Alt-F1 a bal panelen váltunk meghajtót, Alt-F2 a jobb panelen … TAB a két panel közti váltás, F4 – szerkesztés, F5 másolás, F6 átnevezés, átmozgatás, F7 új könyvtár létrehozása, F8 törlés … hogy csak egy párat említsek.
A fájlműveletek mindegyike úgy értelmezendő, hogy a kurzor alatt álló fájllal csináljuk, és a szomszédos panelben lévő útvonal a cél, tehát oda másoljuk, oda helyezzük át a fájlt vagy könyvtárat. Ezeket a billentyű kiosztásokat és ehhez még akár 10-20 továbbit is egy hét alatt bárki elsajátíthatta, és közben nagyon örült hogy milyen zsonglőrje lett ennek az eszköznek.

A Peter Norton Computing által megvalósított kétpaneles fájlkezelési elképzelés bizonyult verhetetlen megoldásnak a rengeteg DOS-os, UNIX/Linux-os próbálkozás között, és egy klón sem tudott igazán népszerű lenni, ami nem vette át a standarddá vált NC billentyű parancsokat.

Aztán jöttek az ablakok és az egerészés, viszont nem jött el az új, beépített, szuper grafikus fájlkezelő (csak az a valami), s mivel az új “rendszer” is csak egy grafikus DOS program volt (WinDOS, mint az viccesen elterjedt), és új fájlrendszer sem érkezett még sokáig a Windows alá, teljesen természetes volt hogy egy DOS-os fájlkezelőt használtunk továbbra is. Már csak azért is, mert az összes játék is DOS-on futott, tehát semmi érdekes nem volt a Windows és DOS közötti váltogatásban, ki-be lépegetésben, Windowson egy parancsértelmezőben való program futtatásában.
A Windows NT-nél és később a Windows 95-nél kezdtek megváltozni a dolgok, egy ideig még fejlesztették az időközben a Symantechez került NC-t, de az újabb verziók már nem tudták felvenni a ritmust, problémái voltak a hosszú fájlnevekkel és hozzányúltak a billentyűzet kiosztáshoz is (!!!), és a Windows 3.1-es verziójánál (ami már nagyon népszerű és hosszú életű volt), már a legmakacsabbak is megpiszkálták az egeret.

A Windows for Workgroups 3.11 …
Windows for Workgroups 3.11Wikipediáról csenve

Itt azért tegyük hozzá, hogy a Windows beépített fájlkezelőjét is használták az emberek, és persze ma is (valószínűleg a többség) vannak akik használják, de aki egyszer rászokott a kétpaneles fájlkezelésre … szóval, nincs visszaút.

Erős igény mutatkozott egy végre minden ízében Windowsos kétpaneles fájlkezelőre, amiben az egér is úgy használható ahogy a Windowsban megszokott, és a régi NC felhasználók is mindent megtalálnak amire évek alatt rászoktak.

Megjelent a Windows Commander!

A (itt rögtön ugrunk egyet időben és az elnevezésben) Total Commanderben már egérrel húzgálhatunk mindent ide-oda (ha akarunk), használhatjuk a helyzetérzéken (jobb gombbal megjelenő) menüt és a Windowsos billentyűzetkiosztás mellett a régi, eredeti Norton Commander bevezette billentyűzetkiosztás is megmaradt. Vagyis mindent megtehetünk benne amit a Windowsban, és úgy mint a Windowsban, emellett minden át lett véve az NC-ből is. Mindezt minden részletre kiterjedő testreszabhatósággal felvértezve kapjuk kézhez, olyannyira, hogy még a színeket és betűtípusokat is átállíthatjuk akármilyenre a fájlkezelőnkben.

Hasonlóképp szoktam beállítani a Total Commandert. A fülek is átnevezhetők…
Total Commander

A Total Commander kezeli a füleket – amik rögzíthetők is – vagyis állandóra kiszögelhetünk mappákat, amiket gyakran használunk. Rengeteg beépülőt is feltehetünk hozzá, leginkább a fájlformátumok és fájlrendszerek terén van tolongás, de beépítve is tartalmaz fájlnézőkét és FTP programot, továbbá külső szoftvereket is beállíthatunk valamely fájl olvasására, szerkesztésére.
Ezerféle dologra alkalmas még, de őszintén szólva a fájl és könyvtár másolás, törlés, átnevezés, könyvtár létrehozás, szerkesztésre külső program használata, keresés, füleken a legtöbbször használtak tárolása amiket túlnyomórészt használok.

A kétpaneles fájlkezelésben természetesen közel sem vagyunk csak a Total Commanderre szorulva. Mivel nem ingyenes szoftver, rengeteg klónja megjelent, kis testreszabás után van 4-5 nagyon jól használható alternatívája, csak a legkukacoskodóbb, legmegátalkodottabb, alkalmazkodni teljesen képtelenek – mint pl. én – maradnak a Total Commander mellett. A kiváló lehetőségek közül párat innen elérhetjük.

Semmiképp nem felejteném ki továbbá a Linuxra írt Midnight Commandert (talán van már Windowsos is) ami szintén nagy könnyebbség Linux konzolon. Ha valamely elvetemült disztribúció nem tartalmazza alapban, akkor első dolgom, hogy felkergessem rá és onnantól csak mc

Csak azért, hogy az amúgy is foghíjas történelmi áttekintésből nehogy kimaradjon talán az egyetlen sikeres DOS-os Norton Commander klón, megemlíteném a Volkov Commandert (🜝 Wikipedia), amivel sokszor találkoztam annak idején, kis mérete miatt flopira kiváló volt.

Manapság, ha egy olyan rendszerre kényszerít az élet amin nincs Total Commander vagy valamely klónja, akkor úgy tűnök, mint aki életében először lát számítógépet, csak töketlenkedek a beépített fájlkezelővel. Nem is szeretem az ilyen kirándulásokat, csak a saját (önmagamra) csúcs-specializált gépecskéimet használni, amiről írni fogok továbbra is nektek.

Nos, ez volt az első része az ezt használomnak, a következő részben egy másik olyan alkalmazásról lesz szó, ami nélkül idiótának érzem magam.

Barátságos bittologatást kívánok mindenkinek!

K.Zs.

Még csak 1 hozzászólás

  1. Lobos says:

    Szeretem a Total Commandert